Ez a cikk a Nemzetközi kapcsolatok és biztonság című angol nyelvű tudósítás-sorozatunk része.
Falfestmény Hugo Chávezről Caracasban, Venezuela fővárosában. mwausk képe – flickr (CC BY 2.0)
Mint az Egyesült Államok rendíthetetlen kritikusa és a latin-amerikai baloldal feléledésének vezéralakja, Hugo Chávez Frías kétségtelenül rajta hagyta kéznyomát a mai nemzetközi politikán. De mi lesz politikai hagyatékával?
Miközben Venezuela gyászol és indul a választási kampány, sokan a latin-amerikai politikai kapcsolatok jövője felől érdeklődnek – egy régió, ahol Cháveznek komoly vezetői kompetenciát tulajdonítottak.
Antonio J. Vázquez a Passim blogon [es] a következőt írja [es]:
Ami a nemzetközi kapcsolatokat illeti, most, hogy Maduro az elnök, nem úgy tűnik, mintha a regionális és a tengerentúli kapcsolatok átalakulnának. A befolyás ebben a régióban [Latin-Amerika] a korábbi szinten marad mindaddig, amíg van olaj és pénz. Venezuela továbbra is bagóért fog [olajos] hordókat exportálni Kubába és kedvezményes áron fog kereskedni a természetes [politikai] környezetéhez tartozó országokkal, még ha azok nem is esnek földrajzi vonzáskörzetébe.
Ezt valószínűleg Havannán túl is örömmel fogadják. Jelenleg húsz latin-amerikai és karibi ország élvezi Venezuela Petrocaribe [es] energia támogatásait és kedvezményes olajár programjának előnyeit. Ezek közé tartozik a katasztrofális gazdasági állapotban lévő Haiti is.
Amerikaellenes retorikájával Chávez a latin-amerikai integrációs folyamatok fellendítését is próbálta elősegíteni. A Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) [en] és a Bolíviai Szövetség Amerikánk Népeiért (ALBA) [en] talán a két legkiemelkedőbb példa Chávez azon próbálkozásaira, hogy regionális szervezetek segítségével játssza ki az Egyesült Államok hatalmát és befolyását. A kérdés most az, hogy Maduro, vagy bármely más politikus Chávez örökségét folytatva fogja-e vezetni a régiót, vagy higgadtabban.
Úgy fest, hogy Manu García, a Chávez által az elmúlt tizennégy évben vezetett ún. bolíviai folyamat támogatója, kontinuitást és változást akar [es]:
A „változás folyamatának” túlzott személyessége azonban nyugtalanító. A bolíviai folyamatnak állandósítania kéne egy kollektív irányítást, ha nem akar eltűnni az elhunyt politikai örökségéért folytatott küzdelemben. A feladat az, hogy ez egy valós folyamat és valóban „bolíviai” legyen, minthogy csak egy puszta látszatintézkedés és „chavizmus”.
Mások kétlik, hogy ez megtörténhetne. Carlos Malamud, a Real Instituto Elcano kutatója így összegez [es]:
Talán egy új kontinentális mítosz tűnt fel Hugo Chávez halála után, mely akár a Che Guevarát vagy Simón Bolívart övezőhöz is hasonlítható. De jelenleg nem ez a helyzet. Ami világos, hogy az emlékén kívül Chávez kontinentális irányítása nem továbbvihető, és jelenleg nincs senki Latin-Amerikában aki megfelelő karizmával, erőforrásokkal, és programmal rendelkezne, hogy átvegye a helyét.
Ez a bejegyzés, illetve spanyol, arab és francia fordítása a Nemzetközi Biztonsági Hálózat (International Security Network, ISN) megbízásából készült egy partnerprogram keretében, melynek célja a világ civil hangjainak felkutatása a nemzetközi kapcsolatok és biztonsági kérdések ügyében. A bejegyzés először [en] az ISN blogján [en] jelent meg. Még több hasonló történet itt olvasható [en].
